Felszámolási nyitómérleg

Felszámolási nyitómérleg

2026. 05. 15.

Bevezetés


A felszámolási nyitómérleg a felszámolási eljárás számviteli kiindulópontja. Célja, hogy a felszámolás kezdetén pontosan bemutassa az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, a felszámolásba bevonható és be nem vonható vagyoni eszközöket, valamint az ezekhez kapcsolódó forrásokat.
A felszámolási nyitómérleg nem önállóan, előzmények nélkül készül. Alapja a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal elkészített tevékenységet lezáró mérleg, az azt alátámasztó záróleltár, valamint az eredmény felosztása után elkészített zárómérleg. A felszámolás számviteli szabályait a 225/2000. Korm. rendelet tartalmazza, amely szerint a felszámolás alatt a számviteli törvény előírásait a Cstv. és a rendelet sajátos szabályaival együtt kell alkalmazni.
A felszámolási nyitómérleg pontos elkészítése azért fontos, mert erre épül a felszámolás alatti könyvvezetés, a vagyoni eszközök nyilvántartása, a hitelezői igények kezelése, a közbenső mérlegek, a felszámolási zárómérleg és végső soron a vagyonfelosztási javaslat is.

Mit jelent a felszámolási nyitómérleg?


A felszámolási nyitómérleg, jogszabályi kifejezéssel nyitó felszámolási mérleg, az a számviteli kimutatás, amelyet a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjával készít el.
A 225/2000. Korm. rendelet szerint a felszámoló a zárómérleg alapján, a felszámolás kezdő időpontjával nyitó felszámolási mérleget készít. Ebben elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket, ideértve azokat az eszközöket is, amelyek nem az adós tulajdonát képezik, de a könyveiben értékkel szerepelnek.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyitómérleg nemcsak egy egyszerű „átvett mérleg”, hanem olyan számviteli dokumentum, amely már a felszámolási eljárás céljaihoz igazítva mutatja be a vagyont.

Miért fontos a felszámolási nyitómérleg?


A felszámolási nyitómérleg azért kiemelten fontos, mert a felszámoló ebből indul ki a vagyon feltárása, megőrzése, értékesítése és a hitelezők kielégítése során.
A nyitómérleg alapján lehet megállapítani többek között:
  • milyen eszközökkel rendelkezik az adós,
  • mely eszközök vonhatók be a felszámolásba,
  • mely eszközök nem tartoznak a felszámolási vagyonba,
  • milyen kötelezettségek szerepelnek a könyvekben,
  • milyen hitelezői igények jelentek meg a felszámolás kezdetén,
  • milyen különbségek vannak a könyvek és a valós vagyoni helyzet között,
  • szükséges-e későbbi korrekció,
  • milyen adatok alapján vezethetők tovább a felszámolás alatti könyvek.

A felszámolás időszaka alatt vezetett számviteli nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük többek között a közbenső mérleg, a felszámolási zárómérleg, a vagyonfelosztási javaslat, a bevételek és költségek kimutatása, valamint a záró adóbevallás alátámasztására.

Ki készíti el a felszámolási nyitómérleget?


A felszámolási nyitómérleget a felszámoló készíti el. Ehhez azonban szüksége van az adós korábbi vezetője által elkészített és átadott számviteli dokumentumokra.
A korábbi vezető tisztségviselőnek a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, tevékenységet lezáró mérleget, zárómérleget és adóbevallást kell készítenie, majd ezeket a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül át kell adnia a felszámolónak és az adóhatóságnak. Ugyanezen határidővel az iratanyagot, a vagyont leltár szerint, valamint a fennálló szerződések és folyamatban lévő ügyek adatait is át kell adni.
Ezért a felszámolási nyitómérleg elkészítése nem kizárólag a felszámoló feladata a gyakorlatban: a pontos nyitómérleghez szükséges az ügyvezető, a könyvelő, az adótanácsadó és sok esetben a jogi képviselő együttműködése is.

Mi a különbség a tevékenységet lezáró mérleg, a zárómérleg és a felszámolási nyitómérleg között?


A három dokumentum egymásra épül, de nem ugyanazt jelenti.

Dokumentum Kihez kapcsolódik? Mire szolgál?
Tevékenységet lezáró mérleg Korábbi vezető / könyvelés A felszámolás előtti működés lezárása
Záróleltár Korábbi vezető / könyvelés A mérleg tételeinek leltári alátámasztása
Zárómérleg Korábbi vezető / könyvelés Az eredmény felosztása utáni vagyoni helyzet bemutatása
Felszámolási nyitómérleg Felszámoló A felszámolás alatti könyvvezetés megnyitása

A záróleltárnak a mérleg fordulónapján meglévő befektetett eszközöket, forgóeszközöket és azok forrásait kell tartalmaznia mennyiségben és számviteli értéken. A záróleltár és a tevékenységet lezáró beszámoló mérlege főszabály szerint nem tartalmazhat értékhelyesbítést, értékelési tartalékot és bizonyos időbeli elhatárolásokat.

A felszámolási nyitómérleg alapdokumentumai


A felszámolási nyitómérleg elkészítéséhez több számviteli és jogi dokumentumra van szükség. Ezek hiányában a felszámoló nem tud megbízható képet kapni az adós vagyonáról és kötelezettségeiről.
Fontos alapdokumentumok:
  • tevékenységet lezáró mérleg,
  • záróleltár,
  • eredmény felosztása utáni zárómérleg,
  • főkönyvi kivonat,
  • vevőanalitika,
  • szállítóanalitika,
  • tárgyi eszköz nyilvántartás,
  • készletnyilvántartás,
  • bankszámlakivonatok,
  • pénztárjelentések,
  • adófolyószámla,
  • szerződésállomány,
  • peres és végrehajtási ügyek listája,
  • munkavállalói kötelezettségek kimutatása,
  • tagi kölcsönök és kapcsolt vállalkozási elszámolások,
  • idegen tulajdonú, de a könyvekben szereplő eszközök kimutatása.

A felszámolás alatti könyvvezetés csak akkor lesz megbízható, ha ezek az adatok egyeznek a valós vagyoni helyzettel.

A záróleltár szerepe


A felszámolási nyitómérleg egyik legfontosabb előzménye a záróleltár. Ez támasztja alá a tevékenységet lezáró mérleg adatait, és ebből derül ki, hogy a cég milyen vagyoni eszközökkel és forrásokkal rendelkezett a felszámolás kezdő időpontját megelőző napon.
A záróleltárnak tartalmaznia kell például:
  • ingatlanokat,
  • gépeket,
  • járműveket,
  • berendezéseket,
  • készleteket,
  • pénzeszközöket,
  • vevőköveteléseket,
  • egyéb követeléseket,
  • szállítói tartozásokat,
  • adótartozásokat,
  • hiteleket,
  • lízingkötelezettségeket,
  • tagi kölcsönöket,
  • függő vagy vitatott kötelezettségeket.

A záróleltár összeállításakor a számviteli törvény leltározási szabályait kell alkalmazni, vagyis nem elegendő a főkönyvi adatok mechanikus átvétele. A leltárnak a valóságban meglévő eszközöket és forrásokat kell alátámasztania.

A tevékenységet lezáró beszámoló közzététele


A tevékenységet lezáró beszámoló elkészítése és közzététele a felszámolás megindításakor kiemelt számviteli kötelezettség. A rendelet szerint a tevékenységet lezáró beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést nem kell készíteni, de kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói jelentésre is figyelni kell.
A gazdálkodó szervezetnek a tevékenységet lezáró beszámolóra vonatkozó letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségét a beszámoló mérlegfordulónapját követő 30 napon belül kell teljesítenie.
Ez gyakorlati szempontból azért fontos, mert a felszámolás elején nagyon rövid idő alatt kell egyszerre számviteli, adózási, iratátadási és jogi feladatokat teljesíteni.

Mit tartalmaz a felszámolási nyitómérleg?


A felszámolási nyitómérleg a zárómérleg alapján készül, de már a felszámolási eljárás logikája szerint rendezi az adatokat.
Tartalmazza többek között:
  • a felszámolásba bevonható vagyoni eszközöket,
  • a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket,
  • az idegen tulajdonú, de könyvekben szereplő eszközöket,
  • a pénzeszközöket,
  • követeléseket,
  • készleteket,
  • tárgyi eszközöket,
  • pénzügyi eszközöket,
  • kötelezettségeket,
  • saját tőke elemeit,
  • a felszámolás szempontjából elkülönítendő tételeket.

A rendelet előírja, hogy a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközök értékét az eszköz oldalon, azok forrását pedig a forrás oldalon elkülönítetten kell kimutatni. Ha ezek forrása a zárómérlegben nem kötelezettségként szerepel, akkor a saját tőke csökkentésével kell kötelezettségként kimutatni.

Felszámolásba bevonható és be nem vonható vagyon


A felszámolási nyitómérleg egyik kulcskérdése, hogy mely vagyoni eszközök tartoznak a felszámolási vagyonba, és melyek nem.
Felszámolásba bevonható vagyon lehet például:
  • az adós tulajdonában lévő ingatlan,
  • gép, berendezés, jármű,
  • készlet,
  • pénzeszköz,
  • vevőkövetelés,
  • egyéb követelés,
  • üzletrész vagy értékpapír,
  • immateriális eszköz.

Felszámolásba be nem vonható vagyoni eszköz lehet például olyan eszköz, amely nem az adós tulajdona, de valamilyen okból szerepel a könyveiben, vagy amelyre külön jogszabályi korlátozás vonatkozik.
Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert a hitelezők kielégítésére főszabály szerint a felszámolási vagyon szolgálhat. Ha a nyitómérleg nem megfelelően különíti el ezeket a tételeket, az később vitákat okozhat a felszámoló, a hitelezők, a tulajdonosok vagy harmadik személyek között.

Követelések és kötelezettségek rendezése a nyitómérleg után


A felszámolási nyitómérleg elkészítése után a könyvviteli nyilvántartásokban rendezni kell a kötelezettségek és követelések állományát. A rendelet külön szabályozza például a nyitó mérlegben nem szereplő, de a felszámolónak bejelentett és általa elfogadott hitelezői követelések állományba vételét, valamint a nyilvántartásba vételi díj számviteli kezelését.
Ez azért fontos, mert a felszámolási eljárás során a hitelezők bejelentett igényei módosíthatják a könyvekben korábban szereplő kötelezettségállományt.
Gyakori eltérések lehetnek:
  • a könyvekben szereplő tartozás és a hitelező által bejelentett összeg eltér,
  • korábban nem könyvelt követelés jelenik meg,
  • kamatok és járulékok kerülnek bejelentésre,
  • egy követelés vitatottá válik,
  • jogvesztett követelést kell kivezetni,
  • biztosítékkal fedezett követelést külön kell kezelni.


A hitelezői igények hatása a nyitó adatokra


A felszámolási nyitómérleg a felszámolás számviteli induló állapotát mutatja, de a hitelezői igények bejelentése után a kötelezettségállomány pontosítása szükségessé válhat.
A felszámoló felméri az adós vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. A határidőben bejelentett követeléseket felülvizsgálja, szükség esetén egyeztet, majd a hitelezőket tájékoztatja a nyilvántartásba vett vagy nyilvántartásba nem vehető igényekről. A vitatott igényeket a felszámoló a felszámolást elrendelő bíróság elé terjeszti.
Ezért a felszámolási nyitómérleg elkészítése után is szükség lehet számviteli rendező tételekre, főleg akkor, ha a bejelentett hitelezői igények eltérnek a könyvekben szereplő tartozásoktól.

Könyvnyitás a felszámolási nyitómérleg alapján


A felszámolási nyitómérleg alapján kell megnyitni a felszámolás időszakára vonatkozó könyvviteli nyilvántartásokat. A felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezet továbbra is köteles könyvvezetési kötelezettségének megfelelni.
A felszámolás alatti könyvekben folyamatosan, áttekinthetően és bizonylatokkal alátámasztva kell nyilvántartani:
  • az eszközök változását,
  • a követelések behajtását,
  • a kötelezettségek rendezését,
  • az értékesítéseket,
  • a felszámolási költségeket,
  • a hitelezői igényeket,
  • a pénzmozgásokat,
  • az adófizetési kötelezettségeket,
  • a felszámolási eredmény alakulását.

A rendelet szerint a vagyoni eszközök és források változását a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, a valóságnak megfelelően, folyamatosan és áttekinthetően kell bizonylatolni, elszámolni és nyilvántartani.

Mikor van szükség számviteli szakértőre?


Felszámolási nyitómérleg készítésekor számviteli szakértő bevonása különösen indokolt, ha a könyvelés nem naprakész, a cégnek jelentős vagyona van, a követelések és kötelezettségek vitatottak, vagy az ügyvezető nem tudja megfelelően átadni az iratokat a felszámolónak.
Szakértői segítség különösen fontos, ha:
  • hiányos a könyvelés,
  • nincs naprakész főkönyv,
  • nem egyeznek a vevő- és szállítóanalitikák,
  • nagy összegű tagi kölcsön szerepel a könyvekben,
  • valótlan pénztáregyenleg van,
  • régi, behajthatatlan követelések szerepelnek,
  • készlet vagy tárgyi eszköz ténylegesen nem lelhető fel,
  • adófolyószámla-eltérés van,
  • kapcsolt vállalkozásokkal szembeni elszámolások vannak,
  • folyamatban lévő peres vagy végrehajtási ügyek érintik a mérleget.

A felszámolási nyitómérleg minősége jelentősen befolyásolhatja a felszámoló munkáját és a későbbi hitelezői elszámolást is.

Felszámolási nyitómérleg mint számviteli szolgáltatás


A felszámolási nyitómérleghez kapcsolódó számviteli szolgáltatás nemcsak egy mérleg technikai összeállítását jelenti. A cél az, hogy a felszámolási eljárás elején a társaság vagyoni, számviteli és adózási helyzete megbízhatóan feltárható legyen.
A szolgáltatás része lehet:
  • könyvelési adatok áttekintése,
  • záróleltár előkészítése,
  • tevékenységet lezáró mérleg összeállítása,
  • zárómérleg elkészítése,
  • adóbevallások előkészítése,
  • főkönyvi és analitikus egyeztetések,
  • vevő- és szállítóállomány vizsgálata,
  • tárgyi eszközök és készletek egyeztetése,
  • pénztár és bankszámlák rendezése,
  • tagi kölcsönök és kapcsolt vállalkozási tételek áttekintése,
  • iratátadási dokumentáció támogatása,
  • felszámolóval való számviteli egyeztetés,
  • hitelezői igények könyvelési hatásainak kezelése.

Ez a szolgáltatás különösen hasznos olyan cégeknél, ahol a felszámolást megelőző időszakban már fizetési nehézségek, hiányos adminisztráció vagy rendezetlen könyvelési tételek jelentkeztek.

Gyakori hibák felszámolási nyitómérleg készítésekor


A felszámolási nyitómérleg készítésekor sok hiba abból ered, hogy a cégvezetés vagy a könyvelés a felszámolást egyszerű évzárásként kezeli. A felszámolási számvitel azonban speciális szabályokat követ.
Gyakori hibák:
  • nem készül megfelelő záróleltár,
  • a leltár nem egyezik a főkönyvvel,
  • a pénztárállomány nem valós,
  • a készlet ténylegesen nem található,
  • régi követelések értékvesztés nélkül szerepelnek,
  • tagi kölcsön nincs megfelelően dokumentálva,
  • kapcsolt vállalkozási egyenlegek nincsenek egyeztetve,
  • be nem vont vagy idegen tulajdonú eszközök nincsenek elkülönítve,
  • adófolyószámla nincs egyeztetve,
  • peres vagy vitatott követelések nincsenek feltüntetve,
  • tevékenységet lezáró beszámoló nincs határidőben közzétéve,
  • az iratátadás nem teljes körű.

Ezek a hibák később hitelezői vitához, felszámolói kifogáshoz, adóhatósági problémához vagy ügyvezetői felelősségi kérdésekhez is vezethetnek.

Mit jelent ez az ügyvezető számára?


Az ügyvezető számára a felszámolási nyitómérleghez kapcsolódó legfontosabb feladat az, hogy a felszámoló részére határidőben és teljes körűen átadja a szükséges dokumentumokat.
A fő teendők:
  • könyvelővel egyeztetni a tevékenységet lezáró mérlegről,
  • záróleltárt készíteni vagy elkészíttetni,
  • adóbevallásokat előkészíteni,
  • szerződéseket és iratokat rendszerezni,
  • vagyont leltár szerint átadni,
  • folyamatban lévő ügyekről tájékoztatást adni,
  • környezetvédelmi és hulladékügyi nyilatkozatokat teljesíteni, ha releváns,
  • együttműködni a felszámolóval.

A felszámolási eljárásban a vezető mulasztásai bírságot, költségviselési kötelezettséget és bizonyos esetekben vezetői felelősségi kockázatot is eredményezhetnek. A Cstv. külön szabályozza a vezető 30 napos iratátadási és számviteli kötelezettségeit.

Mit jelent ez a felszámoló számára?


A felszámoló számára a felszámolási nyitómérleg az eljárás operatív alapja. Ennek alapján tudja felmérni a vagyon összetételét, a követelések behajthatóságát, a kötelezettségek állományát és a hitelezői kielégítés várható lehetőségeit.
A felszámoló a nyitómérleg alapján:
  • megnyitja a felszámolás alatti könyveket,
  • elkülöníti a felszámolásba be nem vonható vagyont,
  • nyilvántartásba veszi az eszközöket,
  • ellenőrzi a követeléseket,
  • kezeli a hitelezői igényeket,
  • dönthet a gazdasági tevékenység folytatásáról vagy befejezéséről,
  • előkészíti a közbenső mérlegeket,
  • később elkészíti a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot.

Ha a nyitóadatok hibásak, a teljes felszámolási folyamat pontatlanná válhat.

Mit jelent ez a hitelezők számára?


A hitelezők számára a felszámolási nyitómérleg közvetett jelentőséggel bír. A hitelezői megtérülés alapvetően attól függ, hogy a felszámolási vagyon milyen összetételű, milyen értékű, és milyen kötelezettségek terhelik.
A hitelezők szempontjából fontos kérdések:
  • van-e ténylegesen értékesíthető vagyon,
  • vannak-e behajtható követelések,
  • vannak-e biztosított hitelezők,
  • milyen tartozások szerepelnek a könyvekben,
  • van-e idegen tulajdonú vagy felszámolásba be nem vonható eszköz,
  • vannak-e vitatott vagy rejtett kötelezettségek,
  • van-e lehetőség egyezségre.

A felszámolási nyitómérleg tehát nemcsak könyvelési dokumentum, hanem a későbbi hitelezői megtérülés egyik kiindulási pontja is.

Számviteli ellenőrzőlista felszámolási nyitómérleghez


TerületEllenőrizendő kérdés
Főkönyv — Naprakész és lezárható-e a könyvelés?
Záróleltár — Minden eszköz és forrás ténylegesen alátámasztott?
Vevők — Behajthatók-e a követelések, van-e értékvesztés?
Szállítók — Egyeznek-e a tartozások a szállítói analitikával?
Adók — Rendezett-e az adófolyószámla?
Pénztár — Valós-e a pénztáregyenleg?
Bank — Egyeznek-e a banki kivonatok a főkönyvvel?
Tárgyi eszközök — Megvannak-e az eszközök, egyezik-e a nyilvántartás?
Készletek — Ténylegesen léteznek-e, értékesíthetők-e?
Tagi kölcsön — Dokumentált-e és egyeztetett-e?
Kapcsolt felek — Rendezettek-e az egymás közötti követelések, tartozások?
Idegen eszközök — Elkülönítették-e a felszámolásba be nem vonható vagyont?
Perek — Szerepelnek-e a folyamatban lévő ügyek?
Bevallások — Elkészültek-e a szükséges adóbevallások?

Mikor érdemes szakértőhöz fordulni?


Felszámolási nyitómérleg esetén szakértői segítség különösen akkor indokolt, ha a társaság könyvelése nem teljesen rendezett, jelentős vagyona van, sok hitelezővel érintett, vagy a vezető nem biztos abban, hogy milyen dokumentumokat kell átadnia a felszámolónak.
Szakértő bevonása javasolt, ha:
  • felszámolást rendeltek el,
  • a cégvezetőnek 30 napon belül iratokat kell átadnia,
  • hiányos vagy elmaradt könyvelés van,
  • nem készült záróleltár,
  • tagi kölcsön vagy pénztárhiány szerepel a könyvekben,
  • adófolyószámla-eltérés van,
  • jelentős készlet vagy tárgyi eszköz van a cégben,
  • kapcsolt vállalkozásokkal szembeni tételek vannak,
  • hitelezői igények várhatóan vitatottak lesznek,
  • vezetői felelősségi kockázat merülhet fel.

A felszámolási nyitómérleg elkészítésekor a számviteli, adózási és jogi szempontokat együtt kell vizsgálni.

Összefoglalás


A felszámolási nyitómérleg a felszámolási eljárás számviteli alapdokumentuma. A felszámoló a zárómérleg alapján, a felszámolás kezdő időpontjával készíti el, és ebben elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket is.
A nyitómérleghez szükség van a tevékenységet lezáró mérlegre, záróleltárra, zárómérlegre, adóbevallásokra, főkönyvi és analitikus nyilvántartásokra, valamint az ügyvezető teljes körű iratátadására. A felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a vezetőnek több számviteli és iratátadási kötelezettséget kell teljesítenie.
Ha a felszámolási nyitómérleg hibás vagy hiányos adatokra épül, az a teljes felszámolási eljárást megnehezítheti. Ezért célszerű időben könyvelői, adótanácsadói és jogi szakértői segítséget kérni.

Gyakori kérdések


Mi az a felszámolási nyitómérleg?
A felszámolási nyitómérleg, jogszabályi nevén nyitó felszámolási mérleg, a felszámolás kezdő időpontjára készített számviteli kimutatás. A felszámoló a zárómérleg alapján készíti el, és ez szolgál a felszámolás alatti könyvvezetés kiindulópontjául.

Ki készíti el a felszámolási nyitómérleget?
A felszámolási nyitómérleget a felszámoló készíti el. Ehhez azonban a korábbi ügyvezetőnek és a könyvelésnek át kell adnia a tevékenységet lezáró mérleget, záróleltárt, zárómérleget, adóbevallásokat és a kapcsolódó iratanyagot.

Mi a felszámolási nyitómérleg alapja?
A felszámolási nyitómérleg alapja az eredmény felosztása után elkészített zárómérleg. A zárómérleg pedig a tevékenységet lezáró beszámolóra és az azt alátámasztó záróleltárra épül.

Mikor kell elkészíteni a tevékenységet lezáró mérleget?
A korábbi vezetőnek a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal kell elkészítenie a tevékenységet lezáró mérleget, a záróleltárt, a zárómérleget és az adóbevallást, majd ezeket főszabály szerint 30 napon belül át kell adnia a felszámolónak és az adóhatóságnak.

Mit kell elkülöníteni a felszámolási nyitómérlegben?
Elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket, ideértve azokat az eszközöket is, amelyek nem az adós tulajdonát képezik, de a könyveiben értékkel szerepelnek.

Kell-e könyvet vezetni a felszámolás alatt?
Igen. A felszámolás időszaka alatt is fennáll a könyvvezetési kötelezettség. A gazdasági eseményeket a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, bizonylatokkal alátámasztva kell elszámolni és nyilvántartani.

Mi történik, ha a nyitómérlegben nem szereplő hitelezői követelést jelentenek be?
A felszámolónak a bejelentett, elfogadott és nyilvántartásba vett hitelezői követeléseket a felszámolási számviteli szabályok szerint állományba kell vennie. Ez módosíthatja a könyvekben szereplő kötelezettségállományt.

Miért érdemes szakértőt bevonni a felszámolási nyitómérleghez?
Azért, mert a felszámolási nyitómérleg hibái később hitelezői vitákhoz, felszámolói kifogásokhoz, adózási problémákhoz vagy ügyvezetői felelősségi kockázatokhoz vezethetnek. A pontos nyitómérleghez rendezett könyvelés, teljes leltár, egyeztetett analitikák és megfelelő iratátadás szükséges.
Kérdése van? Ajánlatot kérne?
Keressen minket bizalommal könyvelés, bérszámfejtés, adózási vagy egyéb cégügyei kapcsán akár telefonon, e-mail-ben, vagy személyesen. Munkatársaink rövid időn belül választ adnak Önnek bármilyen kérdésére! Vegye fel velünk a kapcsolatot. Kérjen írásos ajánlatot most! Vagy hívjon bizalommal az alábbi elérhetőségeink egyikén!
Kérjen írásos ajánlatot most! Vagy hívjon bizalommal az alábbi elérhetőségeink egyikén!
📞 Telefon: +36204995220
A végelszámolás nem a törlési kérelemmel ér véget: a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat dönti el, maradt-e rendezetlen tartozás, adókockázat vagy felosztható vagyon. Egyetlen hiba is törlési akadályt, NAV-problémát vagy tulajdonosi vitát okozhat.
A felszámolás előtt egyetlen pontatlan egyenleg is félreviheti a cég valós pénzügyi képét — és komoly kockázatot jelenthet az ügyvezetőnek is. A követelések és kötelezettségek egyeztetése ezért nem adminisztráció, hanem a tiszta elszámolás és a felelős döntések alapja.
Felszámolásnál az adóbevallás nem adminisztrációs rutin, hanem kritikus zárási feladat: egy rosszul meghatározott időszak vagy elmaradt bevallás komoly NAV-, felszámolói és ügyvezetői kockázatot hozhat. A tét nagy, a határidő szoros: a vezetésnek 30 napon belül rendeznie és átadnia kell a teljes adózási zárást.
A felszámolás előtt a rendezetlen könyvelés nemcsak káoszt okoz, hanem komoly ügyvezetői és hitelezői kockázatot is. Mutatjuk, mit kell még időben rendbe tenni, hogy a cég valós pénzügyi helyzete tisztán látszódjon.
A felszámolás előtti zárás nem rutinévzárás: a hibás mérleg, hiányos iratanyag vagy rendezetlen adó- és vagyonadatok komoly jogi és pénzügyi kockázatot hozhatnak az ügyvezető nyakába. Mutatjuk, milyen dokumentumokat kell 30 napon belül elkészíteni és átadni ahhoz, hogy a felszámolás biztos alapokról induljon.