Bevezetés

A felszámolási nyitómérleg a felszámolási eljárás számviteli kiindulópontja. Célja, hogy a felszámolás kezdetén pontosan bemutassa az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, a felszámolásba bevonható és be nem vonható vagyoni eszközöket, valamint az ezekhez kapcsolódó forrásokat.
A felszámolási nyitómérleg nem önállóan, előzmények nélkül készül. Alapja a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal elkészített tevékenységet lezáró mérleg, az azt alátámasztó záróleltár, valamint az eredmény felosztása után elkészített zárómérleg. A felszámolás számviteli szabályait a 225/2000. Korm. rendelet tartalmazza, amely szerint a felszámolás alatt a számviteli törvény előírásait a Cstv. és a rendelet sajátos szabályaival együtt kell alkalmazni.
A felszámolási nyitómérleg pontos elkészítése azért fontos, mert erre épül a felszámolás alatti könyvvezetés, a vagyoni eszközök nyilvántartása, a hitelezői igények kezelése, a közbenső mérlegek, a felszámolási zárómérleg és végső soron a vagyonfelosztási javaslat is.

Mit jelent a felszámolási nyitómérleg?

A felszámolási nyitómérleg, jogszabályi kifejezéssel nyitó felszámolási mérleg, az a számviteli kimutatás, amelyet a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjával készít el.
A 225/2000. Korm. rendelet szerint a felszámoló a zárómérleg alapján, a felszámolás kezdő időpontjával nyitó felszámolási mérleget készít. Ebben elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket, ideértve azokat az eszközöket is, amelyek nem az adós tulajdonát képezik, de a könyveiben értékkel szerepelnek.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nyitómérleg nemcsak egy egyszerű „átvett mérleg”, hanem olyan számviteli dokumentum, amely már a felszámolási eljárás céljaihoz igazítva mutatja be a vagyont.

Miért fontos a felszámolási nyitómérleg?

A felszámolási nyitómérleg azért kiemelten fontos, mert a felszámoló ebből indul ki a vagyon feltárása, megőrzése, értékesítése és a hitelezők kielégítése során.
A nyitómérleg alapján lehet megállapítani többek között:

• milyen eszközökkel rendelkezik az adós,
• mely eszközök vonhatók be a felszámolásba,
• mely eszközök nem tartoznak a felszámolási vagyonba,
• milyen kötelezettségek szerepelnek a könyvekben,
• milyen hitelezői igények jelentek meg a felszámolás kezdetén,
• milyen különbségek vannak a könyvek és a valós vagyoni helyzet között,
• szükséges-e későbbi korrekció,
• milyen adatok alapján vezethetők tovább a felszámolás alatti könyvek.

A felszámolás időszaka alatt vezetett számviteli nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük többek között a közbenső mérleg, a felszámolási zárómérleg, a vagyonfelosztási javaslat, a bevételek és költségek kimutatása, valamint a záró adóbevallás alátámasztására.

Ki készíti el a felszámolási nyitómérleget?

A felszámolási nyitómérleget a felszámoló készíti el. Ehhez azonban szüksége van az adós korábbi vezetője által elkészített és átadott számviteli dokumentumokra.
A korábbi vezető tisztségviselőnek a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, tevékenységet lezáró mérleget, zárómérleget és adóbevallást kell készítenie, majd ezeket a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül át kell adnia a felszámolónak és az adóhatóságnak. Ugyanezen határidővel az iratanyagot, a vagyont leltár szerint, valamint a fennálló szerződések és folyamatban lévő ügyek adatait is át kell adni.
Ezért a felszámolási nyitómérleg elkészítése nem kizárólag a felszámoló feladata a gyakorlatban: a pontos nyitómérleghez szükséges az ügyvezető, a könyvelő, az adótanácsadó és sok esetben a jogi képviselő együttműködése is.

Mi a különbség a tevékenységet lezáró mérleg, a zárómérleg és a felszámolási nyitómérleg között?

A három dokumentum egymásra épül, de nem ugyanazt jelenti.

Dokumentum Kihez kapcsolódik? Mire szolgál?
Tevékenységet lezáró mérleg Korábbi vezető / könyvelés A felszámolás előtti működés lezárása
Záróleltár Korábbi vezető / könyvelés A mérleg tételeinek leltári alátámasztása
Zárómérleg Korábbi vezető / könyvelés Az eredmény felosztása utáni vagyoni helyzet bemutatása
Felszámolási nyitómérleg Felszámoló A felszámolás alatti könyvvezetés megnyitása

A záróleltárnak a mérleg fordulónapján meglévő befektetett eszközöket, forgóeszközöket és azok forrásait kell tartalmaznia mennyiségben és számviteli értéken. A záróleltár és a tevékenységet lezáró beszámoló mérlege főszabály szerint nem tartalmazhat értékhelyesbítést, értékelési tartalékot és bizonyos időbeli elhatárolásokat.

A felszámolási nyitómérleg alapdokumentumai

A felszámolási nyitómérleg elkészítéséhez több számviteli és jogi dokumentumra van szükség. Ezek hiányában a felszámoló nem tud megbízható képet kapni az adós vagyonáról és kötelezettségeiről.
Fontos alapdokumentumok:

• tevékenységet lezáró mérleg,
• záróleltár,
• eredmény felosztása utáni zárómérleg,
• főkönyvi kivonat,
• vevőanalitika,
• szállítóanalitika,
• tárgyi eszköz nyilvántartás,
• készletnyilvántartás,
• bankszámlakivonatok,
• pénztárjelentések,
• adófolyószámla,
• szerződésállomány,
• peres és végrehajtási ügyek listája,
• munkavállalói kötelezettségek kimutatása,
• tagi kölcsönök és kapcsolt vállalkozási elszámolások,
• idegen tulajdonú, de a könyvekben szereplő eszközök kimutatása.

A felszámolás alatti könyvvezetés csak akkor lesz megbízható, ha ezek az adatok egyeznek a valós vagyoni helyzettel.

A záróleltár szerepe

A felszámolási nyitómérleg egyik legfontosabb előzménye a záróleltár. Ez támasztja alá a tevékenységet lezáró mérleg adatait, és ebből derül ki, hogy a cég milyen vagyoni eszközökkel és forrásokkal rendelkezett a felszámolás kezdő időpontját megelőző napon.
A záróleltárnak tartalmaznia kell például:

• ingatlanokat,
• gépeket,
• járműveket,
• berendezéseket,
• készleteket,
• pénzeszközöket,
• vevőköveteléseket,
• egyéb követeléseket,
• szállítói tartozásokat,
• adótartozásokat,
• hiteleket,
• lízingkötelezettségeket,
• tagi kölcsönöket,
• függő vagy vitatott kötelezettségeket.

A záróleltár összeállításakor a számviteli törvény leltározási szabályait kell alkalmazni, vagyis nem elegendő a főkönyvi adatok mechanikus átvétele. A leltárnak a valóságban meglévő eszközöket és forrásokat kell alátámasztania.

A tevékenységet lezáró beszámoló közzététele

A tevékenységet lezáró beszámoló elkészítése és közzététele a felszámolás megindításakor kiemelt számviteli kötelezettség. A rendelet szerint a tevékenységet lezáró beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést nem kell készíteni, de kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói jelentésre is figyelni kell.
A gazdálkodó szervezetnek a tevékenységet lezáró beszámolóra vonatkozó letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségét a beszámoló mérlegfordulónapját követő 30 napon belül kell teljesítenie.
Ez gyakorlati szempontból azért fontos, mert a felszámolás elején nagyon rövid idő alatt kell egyszerre számviteli, adózási, iratátadási és jogi feladatokat teljesíteni.

Mit tartalmaz a felszámolási nyitómérleg?

A felszámolási nyitómérleg a zárómérleg alapján készül, de már a felszámolási eljárás logikája szerint rendezi az adatokat.
Tartalmazza többek között:

• a felszámolásba bevonható vagyoni eszközöket,
• a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket,
• az idegen tulajdonú, de könyvekben szereplő eszközöket,
• a pénzeszközöket,
• követeléseket,
• készleteket,
• tárgyi eszközöket,
• pénzügyi eszközöket,
• kötelezettségeket,
• saját tőke elemeit,
• a felszámolás szempontjából elkülönítendő tételeket.

A rendelet előírja, hogy a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközök értékét az eszköz oldalon, azok forrását pedig a forrás oldalon elkülönítetten kell kimutatni. Ha ezek forrása a zárómérlegben nem kötelezettségként szerepel, akkor a saját tőke csökkentésével kell kötelezettségként kimutatni.

Felszámolásba bevonható és be nem vonható vagyon

A felszámolási nyitómérleg egyik kulcskérdése, hogy mely vagyoni eszközök tartoznak a felszámolási vagyonba, és melyek nem.
Felszámolásba bevonható vagyon lehet például:

• az adós tulajdonában lévő ingatlan,
• gép, berendezés, jármű,
• készlet,
• pénzeszköz,
• vevőkövetelés,
• egyéb követelés,
• üzletrész vagy értékpapír,
• immateriális eszköz.

Felszámolásba be nem vonható vagyoni eszköz lehet például olyan eszköz, amely nem az adós tulajdona, de valamilyen okból szerepel a könyveiben, vagy amelyre külön jogszabályi korlátozás vonatkozik.
Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert a hitelezők kielégítésére főszabály szerint a felszámolási vagyon szolgálhat. Ha a nyitómérleg nem megfelelően különíti el ezeket a tételeket, az később vitákat okozhat a felszámoló, a hitelezők, a tulajdonosok vagy harmadik személyek között.

Követelések és kötelezettségek rendezése a nyitómérleg után

A felszámolási nyitómérleg elkészítése után a könyvviteli nyilvántartásokban rendezni kell a kötelezettségek és követelések állományát. A rendelet külön szabályozza például a nyitó mérlegben nem szereplő, de a felszámolónak bejelentett és általa elfogadott hitelezői követelések állományba vételét, valamint a nyilvántartásba vételi díj számviteli kezelését.
Ez azért fontos, mert a felszámolási eljárás során a hitelezők bejelentett igényei módosíthatják a könyvekben korábban szereplő kötelezettségállományt.
Gyakori eltérések lehetnek:

• a könyvekben szereplő tartozás és a hitelező által bejelentett összeg eltér,
• korábban nem könyvelt követelés jelenik meg,
• kamatok és járulékok kerülnek bejelentésre,
• egy követelés vitatottá válik,
• jogvesztett követelést kell kivezetni,
• biztosítékkal fedezett követelést külön kell kezelni.

A hitelezői igények hatása a nyitó adatokra

A felszámolási nyitómérleg a felszámolás számviteli induló állapotát mutatja, de a hitelezői igények bejelentése után a kötelezettségállomány pontosítása szükségessé válhat.
A felszámoló felméri az adós vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. A határidőben bejelentett követeléseket felülvizsgálja, szükség esetén egyeztet, majd a hitelezőket tájékoztatja a nyilvántartásba vett vagy nyilvántartásba nem vehető igényekről. A vitatott igényeket a felszámoló a felszámolást elrendelő bíróság elé terjeszti.
Ezért a felszámolási nyitómérleg elkészítése után is szükség lehet számviteli rendező tételekre, főleg akkor, ha a bejelentett hitelezői igények eltérnek a könyvekben szereplő tartozásoktól.

Könyvnyitás a felszámolási nyitómérleg alapján

A felszámolási nyitómérleg alapján kell megnyitni a felszámolás időszakára vonatkozó könyvviteli nyilvántartásokat. A felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezet továbbra is köteles könyvvezetési kötelezettségének megfelelni.
A felszámolás alatti könyvekben folyamatosan, áttekinthetően és bizonylatokkal alátámasztva kell nyilvántartani:

• az eszközök változását,
• a követelések behajtását,
• a kötelezettségek rendezését,
• az értékesítéseket,
• a felszámolási költségeket,
• a hitelezői igényeket,
• a pénzmozgásokat,
• az adófizetési kötelezettségeket,
• a felszámolási eredmény alakulását.

A rendelet szerint a vagyoni eszközök és források változását a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, a valóságnak megfelelően, folyamatosan és áttekinthetően kell bizonylatolni, elszámolni és nyilvántartani.

Mikor van szükség számviteli szakértőre?

Felszámolási nyitómérleg készítésekor számviteli szakértő bevonása különösen indokolt, ha a könyvelés nem naprakész, a cégnek jelentős vagyona van, a követelések és kötelezettségek vitatottak, vagy az ügyvezető nem tudja megfelelően átadni az iratokat a felszámolónak.
Szakértői segítség különösen fontos, ha:

• hiányos a könyvelés,
• nincs naprakész főkönyv,
• nem egyeznek a vevő- és szállítóanalitikák,
• nagy összegű tagi kölcsön szerepel a könyvekben,
• valótlan pénztáregyenleg van,
• régi, behajthatatlan követelések szerepelnek,
• készlet vagy tárgyi eszköz ténylegesen nem lelhető fel,
• adófolyószámla-eltérés van,
• kapcsolt vállalkozásokkal szembeni elszámolások vannak,
• folyamatban lévő peres vagy végrehajtási ügyek érintik a mérleget.

A felszámolási nyitómérleg minősége jelentősen befolyásolhatja a felszámoló munkáját és a későbbi hitelezői elszámolást is.

Felszámolási nyitómérleg mint számviteli szolgáltatás

A felszámolási nyitómérleghez kapcsolódó számviteli szolgáltatás nemcsak egy mérleg technikai összeállítását jelenti. A cél az, hogy a felszámolási eljárás elején a társaság vagyoni, számviteli és adózási helyzete megbízhatóan feltárható legyen.
A szolgáltatás része lehet:

• könyvelési adatok áttekintése,
• záróleltár előkészítése,
• tevékenységet lezáró mérleg összeállítása,
• zárómérleg elkészítése,
• adóbevallások előkészítése,
• főkönyvi és analitikus egyeztetések,
• vevő- és szállítóállomány vizsgálata,
• tárgyi eszközök és készletek egyeztetése,
• pénztár és bankszámlák rendezése,
• tagi kölcsönök és kapcsolt vállalkozási tételek áttekintése,
• iratátadási dokumentáció támogatása,
• felszámolóval való számviteli egyeztetés,
• hitelezői igények könyvelési hatásainak kezelése.

Ez a szolgáltatás különösen hasznos olyan cégeknél, ahol a felszámolást megelőző időszakban már fizetési nehézségek, hiányos adminisztráció vagy rendezetlen könyvelési tételek jelentkeztek.

Gyakori hibák felszámolási nyitómérleg készítésekor

A felszámolási nyitómérleg készítésekor sok hiba abból ered, hogy a cégvezetés vagy a könyvelés a felszámolást egyszerű évzárásként kezeli. A felszámolási számvitel azonban speciális szabályokat követ.
Gyakori hibák:

• nem készül megfelelő záróleltár,
• a leltár nem egyezik a főkönyvvel,
• a pénztárállomány nem valós,
• a készlet ténylegesen nem található,
• régi követelések értékvesztés nélkül szerepelnek,
• tagi kölcsön nincs megfelelően dokumentálva,
• kapcsolt vállalkozási egyenlegek nincsenek egyeztetve,
• be nem vont vagy idegen tulajdonú eszközök nincsenek elkülönítve,
• adófolyószámla nincs egyeztetve,
• peres vagy vitatott követelések nincsenek feltüntetve,
• tevékenységet lezáró beszámoló nincs határidőben közzétéve,
• az iratátadás nem teljes körű.

Ezek a hibák később hitelezői vitához, felszámolói kifogáshoz, adóhatósági problémához vagy ügyvezetői felelősségi kérdésekhez is vezethetnek.

Mit jelent ez az ügyvezető számára?

Az ügyvezető számára a felszámolási nyitómérleghez kapcsolódó legfontosabb feladat az, hogy a felszámoló részére határidőben és teljes körűen átadja a szükséges dokumentumokat.
A fő teendők:

• könyvelővel egyeztetni a tevékenységet lezáró mérlegről,
• záróleltárt készíteni vagy elkészíttetni,
• adóbevallásokat előkészíteni,
• szerződéseket és iratokat rendszerezni,
• vagyont leltár szerint átadni,
• folyamatban lévő ügyekről tájékoztatást adni,
• környezetvédelmi és hulladékügyi nyilatkozatokat teljesíteni, ha releváns,
• együttműködni a felszámolóval.

A felszámolási eljárásban a vezető mulasztásai bírságot, költségviselési kötelezettséget és bizonyos esetekben vezetői felelősségi kockázatot is eredményezhetnek. A Cstv. külön szabályozza a vezető 30 napos iratátadási és számviteli kötelezettségeit.

Mit jelent ez a felszámoló számára?

A felszámoló számára a felszámolási nyitómérleg az eljárás operatív alapja. Ennek alapján tudja felmérni a vagyon összetételét, a követelések behajthatóságát, a kötelezettségek állományát és a hitelezői kielégítés várható lehetőségeit.
A felszámoló a nyitómérleg alapján:

• megnyitja a felszámolás alatti könyveket,
• elkülöníti a felszámolásba be nem vonható vagyont,
• nyilvántartásba veszi az eszközöket,
• ellenőrzi a követeléseket,
• kezeli a hitelezői igényeket,
• dönthet a gazdasági tevékenység folytatásáról vagy befejezéséről,
• előkészíti a közbenső mérlegeket,
• később elkészíti a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot.

Ha a nyitóadatok hibásak, a teljes felszámolási folyamat pontatlanná válhat.

Mit jelent ez a hitelezők számára?

A hitelezők számára a felszámolási nyitómérleg közvetett jelentőséggel bír. A hitelezői megtérülés alapvetően attól függ, hogy a felszámolási vagyon milyen összetételű, milyen értékű, és milyen kötelezettségek terhelik.
A hitelezők szempontjából fontos kérdések:

• van-e ténylegesen értékesíthető vagyon,
• vannak-e behajtható követelések,
• vannak-e biztosított hitelezők,
• milyen tartozások szerepelnek a könyvekben,
• van-e idegen tulajdonú vagy felszámolásba be nem vonható eszköz,
• vannak-e vitatott vagy rejtett kötelezettségek,
• van-e lehetőség egyezségre.

A felszámolási nyitómérleg tehát nemcsak könyvelési dokumentum, hanem a későbbi hitelezői megtérülés egyik kiindulási pontja is.

Számviteli ellenőrzőlista felszámolási nyitómérleghez

Terület — Ellenőrizendő kérdés
Főkönyv — Naprakész és lezárható-e a könyvelés?
Záróleltár — Minden eszköz és forrás ténylegesen alátámasztott?
Vevők — Behajthatók-e a követelések, van-e értékvesztés?
Szállítók — Egyeznek-e a tartozások a szállítói analitikával?
Adók — Rendezett-e az adófolyószámla?
Pénztár — Valós-e a pénztáregyenleg?
Bank — Egyeznek-e a banki kivonatok a főkönyvvel?
Tárgyi eszközök — Megvannak-e az eszközök, egyezik-e a nyilvántartás?
Készletek — Ténylegesen léteznek-e, értékesíthetők-e?
Tagi kölcsön — Dokumentált-e és egyeztetett-e?
Kapcsolt felek — Rendezettek-e az egymás közötti követelések, tartozások?
Idegen eszközök — Elkülönítették-e a felszámolásba be nem vonható vagyont?
Perek — Szerepelnek-e a folyamatban lévő ügyek?
Bevallások — Elkészültek-e a szükséges adóbevallások?

Mikor érdemes szakértőhöz fordulni?

Felszámolási nyitómérleg esetén szakértői segítség különösen akkor indokolt, ha a társaság könyvelése nem teljesen rendezett, jelentős vagyona van, sok hitelezővel érintett, vagy a vezető nem biztos abban, hogy milyen dokumentumokat kell átadnia a felszámolónak.
Szakértő bevonása javasolt, ha:

• felszámolást rendeltek el,
• a cégvezetőnek 30 napon belül iratokat kell átadnia,
• hiányos vagy elmaradt könyvelés van,
• nem készült záróleltár,
• tagi kölcsön vagy pénztárhiány szerepel a könyvekben,
• adófolyószámla-eltérés van,
• jelentős készlet vagy tárgyi eszköz van a cégben,
• kapcsolt vállalkozásokkal szembeni tételek vannak,
• hitelezői igények várhatóan vitatottak lesznek,
• vezetői felelősségi kockázat merülhet fel.

A felszámolási nyitómérleg elkészítésekor a számviteli, adózási és jogi szempontokat együtt kell vizsgálni.

Összefoglalás

A felszámolási nyitómérleg a felszámolási eljárás számviteli alapdokumentuma. A felszámoló a zárómérleg alapján, a felszámolás kezdő időpontjával készíti el, és ebben elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket is.
A nyitómérleghez szükség van a tevékenységet lezáró mérlegre, záróleltárra, zárómérlegre, adóbevallásokra, főkönyvi és analitikus nyilvántartásokra, valamint az ügyvezető teljes körű iratátadására. A felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a vezetőnek több számviteli és iratátadási kötelezettséget kell teljesítenie.
Ha a felszámolási nyitómérleg hibás vagy hiányos adatokra épül, az a teljes felszámolási eljárást megnehezítheti. Ezért célszerű időben könyvelői, adótanácsadói és jogi szakértői segítséget kérni.

Gyakori kérdések

Mi az a felszámolási nyitómérleg?
A felszámolási nyitómérleg, jogszabályi nevén nyitó felszámolási mérleg, a felszámolás kezdő időpontjára készített számviteli kimutatás. A felszámoló a zárómérleg alapján készíti el, és ez szolgál a felszámolás alatti könyvvezetés kiindulópontjául.

Ki készíti el a felszámolási nyitómérleget?
A felszámolási nyitómérleget a felszámoló készíti el. Ehhez azonban a korábbi ügyvezetőnek és a könyvelésnek át kell adnia a tevékenységet lezáró mérleget, záróleltárt, zárómérleget, adóbevallásokat és a kapcsolódó iratanyagot.

Mi a felszámolási nyitómérleg alapja?
A felszámolási nyitómérleg alapja az eredmény felosztása után elkészített zárómérleg. A zárómérleg pedig a tevékenységet lezáró beszámolóra és az azt alátámasztó záróleltárra épül.

Mikor kell elkészíteni a tevékenységet lezáró mérleget?
A korábbi vezetőnek a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal kell elkészítenie a tevékenységet lezáró mérleget, a záróleltárt, a zárómérleget és az adóbevallást, majd ezeket főszabály szerint 30 napon belül át kell adnia a felszámolónak és az adóhatóságnak.

Mit kell elkülöníteni a felszámolási nyitómérlegben?
Elkülönítetten kell kimutatni a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket, ideértve azokat az eszközöket is, amelyek nem az adós tulajdonát képezik, de a könyveiben értékkel szerepelnek.

Kell-e könyvet vezetni a felszámolás alatt?
Igen. A felszámolás időszaka alatt is fennáll a könyvvezetési kötelezettség. A gazdasági eseményeket a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, bizonylatokkal alátámasztva kell elszámolni és nyilvántartani.

Mi történik, ha a nyitómérlegben nem szereplő hitelezői követelést jelentenek be?
A felszámolónak a bejelentett, elfogadott és nyilvántartásba vett hitelezői követeléseket a felszámolási számviteli szabályok szerint állományba kell vennie. Ez módosíthatja a könyvekben szereplő kötelezettségállományt.

Miért érdemes szakértőt bevonni a felszámolási nyitómérleghez?
Azért, mert a felszámolási nyitómérleg hibái később hitelezői vitákhoz, felszámolói kifogásokhoz, adózási problémákhoz vagy ügyvezetői felelősségi kockázatokhoz vezethetnek. A pontos nyitómérleghez rendezett könyvelés, teljes leltár, egyeztetett analitikák és megfelelő iratátadás szükséges.

• felszámolási eljárás
• hitelezői kérelem
• vezetői felelősség
• számvitel
• záró beszámoló